A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy megtalálható bennünk némi társas ösztön, de többnyire azt gondoljuk, hogy ez azonos a társaság - a vendégségbe járás, fogadásokon való részvétel, találkozások, csoportokhoz való tartozás - iránti vágyunkkal. A társas ösztön azonban sokkal alapvetőbb dolog ennél: igen erőteljes vágy arra, hogy szeressenek és elismerjenek bennünket, és biztonságban érezhessük magunkat mások jelenlétében.
Egymagunkban meglehetősen gyengék és sebezhetőek vagyunk, így könnyen az ellenséges környezet áldozatául eshetünk. Más állatokkal ellentétben nincsenek karmaink, agyaraink vagy meleg bundánk, ezért ha nem verődnénk csoportokba és nem működnénk együtt, akkor aligha maradhatnánk fenn - ez az egyénre és a fajra egyaránt érvényes. A másokhoz való alkalmazkodás és önmagunk elfogadtatásának képessége alapvető, a túléléshez nélkülözhetetlen emberi ösztön.
Azok számára, akikben a társas ösztön dominál, az a legfontosabb, hogy a világukban elfogadják őket és szükség legyen rájuk. Arra törekszenek, hogy minél gyakrabban részük legyen a másokkal együtt végzett tevékenység értéket adó érzésében (a "mások" itt éppúgy jelenthetik a családot vagy a szűkebb ismeretségi kört, mint az egész lakóközösséget, a nemzetet vagy akár a világot is). A társas típusú személyek szeretik azt érezni, hogy részt vesznek a dolgokban, és örömet okoz számukra, ha közös célokért dolgozhatnak együtt másokkal.
Egy szobába belépve a társas típusú emberek rögtön felmérik a jelen lévő személyek és csoportok hatalmi struktúráját, a köztük fennálló finom "politikai" viszonyokat. Tudattalanul ugyan, de nagyon odafigyelnek arra, hogyan reagálnak mások őrájuk – elsősorban arra, hogy elfogadják-e őket vagy sem. Igen fogékonyak a hierarchikus társas struktúrákban elfoglalt "hely" fogalmára - ez saját maguk és mások vonatkozásában is érvényes. Ez sokféle módon megnyilvánulhat, például a figyelem, a siker, a hírnév, az elismerés, a megbecsülés, a vezetői pozíció hajszolásában, vagy mondjuk abban, hogy az önmaguknál nagyobb dolgok részeként találják az igazi biztonságot. Az ösztönvariánsok közül a társas típusú személyek szeretik a leginkább tudni, mi zajlik a világukban; csak másokra építve tudják igazán azt érezni, hogy biztonságban vannak, élnek és tele vannak energiával. Ez éppúgy jelentkezhet a hivatali politika vagy a környékbeli pletykák iránti érdeklődésben, mint a nemzetközi hírek vagy a nemzetközi diplomácia figyelemmel kísérésében. Azt is mondhatnánk, hogy a társas ösztön egyfajta kontextuális intelligencia: képessé tesz bennünket arra, hogy erőfeszítéseinket és azok hatásait tágabb kontextusban lássuk.
Amikor valakiben a másik két ösztön dominál és a társas ösztön a legfejletlenebb, a szociális kapcsolatok és elkötelezettségek ápolása nem feltétlenül természetes dolog. Az ilyen emberek nem nagyon látják értelmét társas kapcsolatok létrehozásának és fenntartásának, s gyakran nem is törődnek mások véleményével. A közösséggel való együttműködésük többnyire minimális. Általában nem sok kapcsolatuk van az emberekkel: úgy érzik, nincs szükségük másokra és másoknak sincs szüksége rájuk. Ezért aztán gyakoriak lehetnek a félreértések szövetségeseikkel, támogatóikkal, barátaikkal és családtagjaikkal.