A Társas variáns

2007.12.23. 22:00 [Raven]

A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy megtalálható bennünk némi társas ösztön, de többnyire azt gondoljuk, hogy ez azonos a társaság - a vendégségbe járás, fogadásokon való részvétel, találkozások, csoportokhoz való tartozás - iránti vágyunkkal. A társas ösztön azonban sokkal alapvetőbb dolog ennél: igen erőteljes vágy arra, hogy szeressenek és elismerjenek bennünket, és bizton­ságban érezhessük magunkat mások jelenlétében.

Egymagunk­ban meglehetősen gyengék és sebezhetőek vagyunk, így könnyen az ellenséges környezet áldozatául eshetünk. Más állatokkal el­lentétben nincsenek karmaink, agyaraink vagy meleg bundánk, ezért ha nem verődnénk csoportokba és nem működnénk együtt, akkor aligha maradhatnánk fenn - ez az egyénre és a fajra egy­aránt érvényes. A másokhoz való alkalmazkodás és önmagunk elfogadtatásának képessége alapvető, a túléléshez nélkülözhetetlen emberi ösztön.

Azok számára, akikben a társas ösztön dominál, az a legfonto­sabb, hogy a világukban elfogadják őket és szükség legyen rájuk. Arra törekszenek, hogy minél gyakrabban részük legyen a mások­kal együtt végzett tevékenység értéket adó érzésében (a "mások" itt éppúgy jelenthetik a családot vagy a szűkebb ismeretségi kört, mint az egész lakóközösséget, a nemzetet vagy akár a világot is). A társas típusú személyek szeretik azt érezni, hogy részt vesznek a dolgokban, és örömet okoz számukra, ha közös célokért dolgoz­hatnak együtt másokkal.

Egy szobába belépve a társas típusú emberek rögtön felmérik a jelen lévő személyek és csoportok hatalmi struktúráját, a köztük fennálló finom "politikai" viszonyokat. Tudattalanul ugyan, de na­gyon odafigyelnek arra, hogyan reagálnak mások őrájuk – elsősorban arra, hogy elfogadják-e őket vagy sem. Igen fogékonyak a hierarchikus társas struktúrákban elfoglalt "hely" fogalmára - ez saját maguk és mások vonatkozásában is érvényes. Ez sokféle módon megnyilvánulhat, például a figyelem, a siker, a hírnév, az elismerés, a megbecsülés, a vezetői pozíció hajszolásában, vagy mondjuk abban, hogy az önmaguknál nagyobb dolgok részeként találják az igazi biztonságot. Az ösztönvariánsok közül a társas típusú személyek szeretik a leginkább tudni, mi zajlik a világukban; csak másokra építve tudják igazán azt érezni, hogy biztonságban van­nak, élnek és tele vannak energiával. Ez éppúgy jelentkezhet a hivata­li politika vagy a környékbeli pletykák iránti érdeklődésben, mint a nemzetközi hírek vagy a nemzetközi diplomácia figyelemmel kísérésében. Azt is mondhatnánk, hogy a társas ösztön egyfajta kontextuális intelligencia: képessé tesz bennünket arra, hogy erőfeszítéseinket és azok hatásait tágabb kontextusban lássuk.

Amikor valakiben a másik két ösztön dominál és a társas ösztön a legfejletlenebb, a szociális kapcsolatok és elkötelezettségek ápolása nem feltétlenül természetes dolog. Az ilyen emberek nem nagyon látják értelmét társas kapcsolatok létrehozásának és fenntartásá­nak, s gyakran nem is törődnek mások véleményével. A közösség­gel való együttműködésük többnyire minimális. Általában nem sok kapcsolatuk van az emberekkel: úgy érzik, nincs szükségük másokra és másoknak sincs szüksége rájuk. Ezért aztán gyakoriak lehetnek a félreértések szövetségeseikkel, támogatóikkal, barátaikkal és családtagjaikkal.

Szólj hozzá!

Címkék: ösztönvariáns

A bejegyzés trackback címe:

https://enneagram.blog.hu/api/trackback/id/tr41273670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.