Az emberek többsége könnyen tudja azonosítani ezt az ösztönvariánst. Az önfenntartó típusú személyeket elsősorban a fizikai biztonság és kényelem, és annak megőrzése foglalkoztatja. A gyakorlatban ez sokszor az élelemmel, a ruházkodással, a pénzzel, a lakással és az egészséggel kapcsolatos aggodalmakban nyilvánul meg. A variáns képviselői számára ezek a fő prioritások, s hajszolásuk közben gyakran nem jut elég idő, erő és figyelem életük más területeire.
Ezt az ösztönvariánst például elég könnyen azonosítha1juk magunkban és másokban is úgy, ha megfigyeljük, mit vesz észre az illető elsőként, amikor belép valahová. Az önfenntartó típusú személyek ilyenkor főként a környezet nyújtotta kényelemre figyelnek. Vajon alkalmas-e a környezet arra, hogy jó közérzetet biztosítson a számukra? Ők azok, akik igen gyorsan észreveszik a rossz megvilágítást vagy a kényelmetlen székeket, esetleg elégedetlenek a szoba hőmérsékletével - és ők lesznek azok is, akik állandóan változtatni szeretnék ezeket a dolgokat. Lehet, hogy az iránt érdeklődnek, mikor lesz már a következő étkezés vagy kávészünet, aggódnak amiatt, hogy elegendő lesz-e az étel, fog-e nekik ízleni vagy megfelel-e a diétájuk előírásainak.
Amikor ez az ösztön összhangban működik a személyiségtípussal, e variáns képviselői többnyire igen gyakorlatiasak. Energiáikat az alapvető létszükségletek megteremtésére és fenntartására fordítják: biztonságos környezetet alakítanak ki, bevásárolnak, rendben tartják az otthonukat és a munkahelyüket, kifizetik a számlákat, és olyan hasznos jártasságokra tesznek szert, amelyekkel biztosítható az élet rendes menetének folyamatossága. Amikor azonban a személyiség egészségtelenné válik, ez az ösztön is torzul. A variáns képviselői ekkor egyre kevésbé törődnek magukkal, gyakoriak lesznek náluk az étkezési és az alvási zavarok. Lehet, hogy túl sok mindent halmoznak fel: túl sokat vásárolnak, túl sokat esznek vagy éppen túlzásba viszik az általuk feleslegesnek ítélt dolgoktól való megszabadulást.
A kevésbé egészséges önfenntartó típusú személyek „teljesen .elengedik magukat" testileg, vagy éppen ellenkezőleg, az egészség vagy a táplálkozás - esetleg mindkettő - megszállottjaivá válhatnak. Mi több, megszokott gyakorlatiasságuk és pénzügyi józanságuk is eltorzulhat, ami pénzügyi gondokhoz és ügyeik összekuszálódásához vezethet. Ha a személyiség zavarai teljesen eluralkodnak az önfenntartási ösztönön, az egyén szándékosan önpusztító viselkedésbe kezdhet; az ösztön ilyenkor önmaga ellen fordul.
Amikor valakiben a másik két ösztön dominál, és az önfenntartási ösztön a legfejletlenebb, akkor az alapvető létfenntartás nem feltétlenül természetes dolog. Az ilyen embereknek nem mindig jut eszébe, hogy egyenek vagy aludjanak. A környezeti tényezők viszonylag jelentéktelenek a számukra, és többnyire hiányzik belőlük a vagyon- és birtokszerzési vágy is - sőt, gyakran egyáltalán nem törődnek efféle dolgokkal. Rendszerint nem törődnek idejük és erőforrásaik megfelelő beosztásával, aminek gyakran igen rossz hatása van karrierjükre, társas kapcsolataikra és anyagi jólétükre.
